Egyszerűen fogalmazva, egyetlen réteg anyag a hasított test belső oldalán.
A gumiabroncsban használt összes anyag a teljesítményről szól - a tapadás, a rugalmasság és a tartósság kiegyensúlyozatlanságáról. Meglepő lehet, ha azt hallja, hogy a gumi ideális keveréke valóban porózus, ezért lassan szivárog a levegő. A múltban ezt úgy sikerült leküzdeni, hogy egy teljesen más gumikeverékkel ellátott csövet szereltek fel, amely sokkal jobban tartalmazta a levegőt, és csekély hatással volt a gumiabroncs általános teljesítményére.
A legnagyobb probléma ezzel a kialakítással az, hogy ha szúrásnak vetik alá, akkor a cső hirtelen elveszíti az összes levegőjét, amely szerencsétlen módon gyorsan elmenne a kerék küllőfején keresztül. A gumiabroncsok gyors leeresztése bármely járművön nem megfelelő, különösen sebességgel haladva.
Elsősorban a biztonságot szem előtt tartva hozták létre a tömlő nélküli gumiabroncsot úgy, hogy egy darab csőanyagot vettek fel, és egyetlen folytonos réteget készítettek a gumiabroncs belső részén, valamint megtakarították a súlyt.
Természetesen a tömlő nélküli gumiabroncs még mindig kilyukadhat, de a vétkes tárgy általában beragad a futófelületbe, és a gumiabroncs lassan leereszt, így a lovasnak lehetősége van lassítani. Ugyanakkor öntött kerekes küllőkre már nincs szükség, így az egész egység lezárult.
Most, ahelyett, hogy a csövek és a gumidarabok gumiabroncsai azonos méretben készülnének, a legtöbb vállalat csak tubust gyárt, és javasolja, hogy szükség esetén szereljék be a csöveket. Ennek hátránya, hogy a teljes kerékszerelvényhez hozzáadódik a súly, ami több hőtermeléshez vezethet, ami végül gyorsabb gumiabroncs kopást jelent.
Ha egy gumiabroncs azt állítja, hogy "cső típusú", akkor ennek nincs jegy nélküli bélése, így nem fogja meg a levegőt, ezért el kell látni egy nyitócsővel.